A csapatkapitány interjúk és a vezetőedzői kérdőívek után újabb sorozattal jelentkezünk a Hunbasket hasábjain, ezúttal a hazánkban játszó légiósokat szeretnénk egy kicsit jobban megismertetni a közönséggel. Első alanyunk a Sopron Basket szlovén hátvédje, az immáron negyedik szezonját Magyarországon töltő Zala Friskovec.

 

- Hány évesen és milyen indíttatásból kezdtél el kosárlabdázni? Volt példaképed?

Hétéves koromban kezdtem játszani, szülővárosom, Ljubljana csapatában. Igazából a bátyám is játszott akkoriban, és én mindig néztem őt az edzéseken, ezért úgy döntöttem, kipróbálom. Sőt, édesapám is kosárlabdázó volt, úgyhogy azt mondanám, miattuk kezdtem el. Az édesapám volt mindig a példaképem, annak ellenére, hogy sosem játszott profi szinten. Később felnéztem Teja Oblakra vagy Nika Baric-ra, akik végül a mentoraim lettek a szlovén nemzeti csapatban.

 

 

- Fiatalkori képzésed során az edzőid mire fektették a legnagyobb hangsúlyt?

Amikor fiatalabb voltam, mindig tudtam, hogy profi kosaras szeretnék lenni a jövőben, ezt pedig sok edző észrevette, és próbálták megtanítani a kosárlabda minden részletét, hogy olyan kosarassá válhassak, aki sok mindent tud a pálya mindkét oldalán. De leginkább szorgalmasnak neveltek, ami a mai napig hasznomra válik, és biztattak, hogy mindig érezzem jól magam a pályán.



- Mely eddigi eredményeidre vagy a legbüszkébb?
Mindig a válogatottal elért eredményeimre vagyok a legbüszkébb, mert nagyon különleges érzés számomra, hogy a szlovén lobogót viselhetem a mellkasomon. Szóval leginkább az első szlovén éremre vagyok büszke, ami egy ezüst volt az U20-as válogatottal, de a történelmi első Eb-kijutásra is a felnőtt csapattal.



- Mihez a legnehezebb hozzászokni a légióslét során?
Hogy teljesen őszinte legyek, nekem sosem volt nagyobb gondom azzal, hogy hozzászokjak a más országban való élethez, de azt mondanám, hogy az, hogy távol vagy a családtól, barátoktól, a szeretteidtől, és hogy lemaradsz fontos dolgokról, mert nem vagy otthon, az sosem könnyű. Ezen kívül más dolgot ritkán találok, amivel nehéz lenne megbirkózni, mert szerencsére mindig nagyszerű csapattársaim voltak, akik mindenben segíttettek.



- Hogyan írnád le a saját játékodat? Miben tudod a leginkább segíteni a csapatodat?
Mindig készen állok arra, hogy azt tegyem, amire a csapatnak az adott pillanatban szüksége van. A legnagyobb erősségem a jó dobóképesség, és a kemény védekezés, de ezek olyan dolgok, amelyeket néha nem tudunk irányítani. Szóval én mindig nagy energiával játszom, mindent beleadok a pálya mindkét oldalán, és próbálom a legjobbamat adni, ha esélyem nyílik rá. Szeretek jó csapattárs lenni, átadni a tapasztalataimat a fiatalabb játékosoknak, miközben én is tanulok a nálam idősebbektől, tapasztaltabbaktól. Úgy gondolom, mindig van hova fejlődni, és a játék minden elemében jobbá válni.



- Milyen rutinjaid vannak, hogyan készülsz fel egy meccsre fizikálisan és mentálisan?
Nincs semmilyen különleges rituálém mérkőzések előtt, igazából nem is szeretném, hogy legyen. Szeretem az egyszerű dolgokat, szóval csak arra figyelek, hogy eleget pihenjek a mérkőzés előtti éjjel. A mérkőzésekre való felkészülésem az edzésnapokon indul, azzal, hogy arra fókuszálok, amit a csapattal edzéseken csinálunk. Általában van videózás és elemzés edzéseken, szóval általában csak végigpörgetem az agyamban a legfontosabb dolgokat meccs előtt, és a célon tartom a szemem.



- Hogy érzed, milyen az idei csapatotok? Mik az erősségeitek?

Magabiztos vagyok a csapat miatt. Nálunk a remek magyar játékosok és a külföldiek, akik a világ minden táján játszottak, és ezért sok tapasztalatot tudnak hozni az együttesbe, jó elegyet alkotnak. Sok új játékosunk van, ezért időbe telik, hogy megszokjuk egymást, de eddig nagyon jól alakul. Minden játékos nagyon képzett támadásban, és jól tudnak dobni, ami miatt nehéz ellenünk védekezni, másfelől pedig védekezésben mindenki odateszi magát, amitől nehéz legyőzni minket. Úgy gondolom, az egyik erősségünk a pályán és a pályán kívüli jó összhang, és nem szabad elfelejteni a stábot sem, akiknek hatalmas tudása van a kosárlabdáról, és ez mindig hasznos a játékosoknak.



- Mi a véleményed a magyar bajnokságról?
Úgy gondolom, sok jó csapat van a bajnokságban rengeteg kiváló játékossal, és biztos vagyok benne, hogy a verseny csak fokozódik minden évben. Vannak új csapatok is, amelyek a másodosztályból jöttek, és mindent megtesznek, hogy tartsák a lépést a többiekkel. Biztos vagyok benne, hogy végig izgalmas lesz a bajnokság, egészen a döntőig.



- Mivel lennél elégedett a szezon végén?
Nem szeretek kifejezett célokról beszélni, de ha a végén a legjobb helyezésekért harcolnánk, az nagyszerű lenne, de addig még hosszú az út, ezért a mindennapi célunk mérkőzésről mérkőzésre, lépésről lépésre haladni.



- Milyen a város, könnyen beilleszkedtél?
Sokszor voltam már korábban Sopronban, mielőtt ideigazoltam, ezért nem új nekem a város. Igazából már a második otthonomként tekintek rá. Kicsi város, amit én nagyon szeretek benne. Nincs nagy forgalom az utakon, minden közel van hozzám, és sok jó hely van, ahol a szabadnapokat el lehet tölteni. Szeretem az itteni embereket és a város hangulatát is.

 

 

- A magyar nyelvvel hogy boldogulsz?Ha korábban tudtam volna, hogy ez lesz a negyedik szezonom Magyarországon, már akkor elkezdtem volna tanulni, amikor először idejöttem 2019-ben. De ez azóta sem történt meg (nevet). Megértek néhány szót, főleg kosárlabda szakszavakat, de a nyelvet megtanulni nagyon nehéz. Talán adok neki egy esélyt a jövőben.



- Mi a számodra leginkább szembetűnő különbség hazád kultúrája és a magyar kultúra között?
Azt mondanám, hogy nincs különösebben nagy különbség, csak a nyelv. Magyarországot a hagyományos konyhájáról, vallási szokásairól, hagyományos zenéiről ismerik, ahogy Szlovéniát is. Talán azt mondhatnám, hogy az itteni emberek néha nem igazán nyitottak, és próbálnak nem szóba állni veled, főleg ha azt látják, hogy nem beszéled a nyelvüket, de ettől függetlenül kedvesek.

 

 

- Mi tetszik a legjobban Magyarországban (étel, ital, kultúra, építészet, vidék stb.)?

Igazából én kedvelem Magyarországot. Szlovéniához képest hatalmas ország, de mégis egész hasonló hozzá. Hiába ez a negyedik szezonom itt, nagyon nehéz felfedezni az ország többi részét, a közeli városokat kivéve, mert nincs sok szabadidőnk. Nagyon tetszik Budapest, ahol az első évemet töltöttem itt. Az egyik legszebb város érdekes történelemmel és építészettel, ahol megtapasztalhatjuk, milyen a magyar kultúra, és megismerhetjük a magyar embereket. Volt néhány nap, amit a Balatonnál töltöttem, ami szintén egy fantasztikus hely. A hagyományos magyar ételek pedig eléggé hasonlítanak a szlovén konyhára, így azt is imádom.



- Mivel és kikkel töltöd leginkább a szabadidődet?
A legtöbb szabadidőmet pihenésre próbálom fordítani, de néha a csapattársakkal is lógunk együtt, például elmegyünk reggelizni vagy kávézni. Van néhány nagyobb város is Sopron körül, szóval néha kirándulunk is a szabadnapjainkon Stephanie-val és Pinelopival, hogy felfedezzünk más városokat is, ami nagyon jó, de szeretek könyveket olvasni, vagy Netflixezni is.



- Nemcsak a magyar, de a légiós játékosok is könnyen a szurkolók kedvenceivé válnak. Mit üzensz nekik, különösen a fiatalabb korosztálynak?
Mindig jó érzés látni a fiatal gyerekeket, vagy más szurkolókat, amint nekem szurkolnak, és mindig támogatnak. Szerintem az emberek nem is tudják, mennyit jelent ez egy játékosnak. Ezért mindenféle kapcsolatfelvétel velük nagyon különleges a számomra, mert tudom, hogy amikor én gyerek voltam, mennyit jelentettek nekem ezek a dolgok. Ezért próbálom inspirálni az embereket, de főképp a fiatalabb generációt, és megmutatni nekik, hogy a női kosárlabda évről évre egyre jobb lesz, és jó nézni is. Az üzenetem a fiatal kosarasoknak az, hogy mindig dolgozzatok keményen, de ne másokkal, hanem magatokkal versenyezzetek, álmodjatok nagyokat, higgyetek magatokban, de közben élvezzétek a játék minden pillanatát, és érezzétek jól magatokat a pályán!

 

 

Civil fotó: Sopron Basket
Akció fotók: Tóth Zsombor/Sopron Basket