- A legnagyobb különbség az, hogy az utánpótlás döntők után kapott díjak azok gyakorlatilag egy hosszú hétvégén nyújtott teljesítményre vonatkoztak, ezt az elismerést viszont egy egész évad során mutatott játékért kaphattam, így tehát ez önmagában is értékesebb. Az pedig, hogy a felnőttek mezőnyében érdemeltem ki, még szebbé teszi az elismerést.

 

 

- Nem, dehogy, már csak azért sem, mert bevallom, nem is tudtam, hogy lesz ilyen díjazás. Amióta kosarazom, csak egy adott naptári évre vonatkozóan díjazták a legjobbakat, úgyhogy az egész teljesen új dolog volt nekem.

 

 

- Az elismeréseknek nyilván örül az ember, ugyanakkor nem fog megváltoztatni, ugyanúgy fogok edzeni, készülni, mint eddig, hogy még tovább fejlődhessek.

 

 

- Egyértelmű. Egy jó, jól összerakott, közösségként is jól működő csapatban egyértelmű, hogy egyszerűbb, könnyebb jól játszani, tehát ez, bár az elismerést én kaptam, valahol a csapaté is.

 

 

- Úgy gondolom, a legjobb helyre kerültem. A Csatánál szerintem nagyon jól képeztek, jól bántak a tehetséges gyerekekkel, nagyon jó alapokat kaptunk minden szempontból. Emellett ráadásul egy nagyon jó közösség is kialakult ott, nem véletlen, hogy a legjobb barátnőim mind a mai napig régi csapattársaim a Csatából.

 

 

- A Csata, mint utánpótlásnevelő egyesület nem indult az NB I-ben, így a BEAC-cal létrehoztak egy projektet, hogy az utánpótlás korban kiemelkedő játékosok megérezzék az utánpótlás és a felnőtt kosárlabdázás közötti különbséget. Szerintem az élvonalban való bemutatkozáshoz ennél jobb lehetőség nem is nagyon adódhatott volna.

 

 

- Nagyon hasznos volt, főleg mentális téren. Ritka az olyan játékos, aki annyira fiatalon fiatalon egyértelműen vezér szerepet kap, mint amelyet nekem adtak a Csatában, és ebből már eddig is sokat profitáltam. Azt viszont ennek kapcsán fontosnak tartom kiemelni, hogy az első, a Csatában lejátszott NB I-es évadom előtt nyaranta, külső edzők bevonásával egyénileg is elkezdtem edzeni. Ezeknek a nyári, egyéni, külön végzett képző foglalkozásoknak az eredményeit, a játékomra úgy technikai, mint fizikális téren gyakorolt pozitív hatásait látva egyre többet és intenzívebben dolgoztam így - és azóta minden nyáron. Ennek is jelentős szerepe van abban, hogy most itt tartok.

 

 

- Nagyon sokat. Hasonló korúak vagyunk, többen évek óta együtt játszunk, és a hosszú idő alatt összeszoktunk. Ha van egy kis hiányérzetem az eddigi pályafutásom kapcsán az az, hogy az említett utánpótlás korosztállyal többnyire versenyek, vagy előttük történt sérülések miatt nem sikerült egy igazán nagy, a képességeinkhez méltó eredményt elérni. Igaz ez már a múlt, változtatni nem tudunk rajta, nem is kell vele foglalkozni, de azt nagyon remélem, hogy felnőtt szinten az élet ezt majd visszaadja nekünk... mondjuk egy olimpiai szereplés formájában, amiről most is alig maradtunk le.

 

 

- Tulajdonképpen nagyon egyszerűen: ki akartam próbálni, mit ér a tudásom más környezetben. Annyiból szerencsém volt, hogy elég sokan, heten-nyolcan is voltunk légiósok, tehát nem egy már összeszokott közegbe kellett beilleszkednem, hanem egy új társaságba kerültem. Szerencsére ott is megkaptam a bizalmat, ráadásul világot is láttam, úgyhogy az az évad is rendben volt, úgy érzem, ott is fejlődtem.

 

 

- Teljesen. Szívből kívánom, hogy mindenki, aki elkezd kosarazni, éljen át valami hasonlót, mint amit mi folyamatosan megélünk a Diósgyőrrel. Miskolcon nem nézők vannak, akik ha valami sikerül, akkor tapsolnak - persze ezt is megteszik -, hanem folyamatosan űznek, hajtanak minket, és a nehéz, kritikus szituációkban pedig abszolút mellettünk állnak. Nagyon sokszor segítettek át minket a nehéz szituációkon, így egy-egy nagy győzelem után érthető, hogy közös az örömünk.

 

 

- Ahhoz, hogy ez eddig így alakult, nagyon sok dolognak kellett történnie, kezdve a jó alapoktól, amelyeket a Csatában kaptam. Tervezgetni nem nagyon szoktam, viszont eddigi pályafutásom során többször kellett döntéseket hoznom, és ezek szerencsére eddig helyes döntéseknek bizonyultak. Úgy mondhatnám, hogy eddig az elképzeléseimnek megfelelően alakult a pályafutásom, de szeretnék tovább fejlődni, még jobb, főleg nemzetközi eredményeket elérni klub és válogatott szinten egyaránt. Ezek elérése érdekében pedig még nagyon sok munka vár rám.