A csapatkapitány interjúk és a vezetőedzői kérdőívek után újabb sorozattal jelentkezünk a Hunbasket hasábjain, ezúttal a hazánkban játszó légiósokat szeretnénk egy kicsit jobban megismertetni a közönséggel. Első alanyunk a Sopron Basket szlovén hátvédje, Zala Friskovec volt, ezúttal pedig az NHSZ-Szolnoki Olajbányász szerb magasembere, Bojan Subotic válaszolt kérdéseinkre.
- Hány évesen és milyen indíttatásból kezdtél el kosárlabdázni? Volt példaképed?
A sport világába 8 évesen csöppentem, először a futballt választva. Mivel nem éreztem magamat elég tehetségesnek benne, és el is indultam a növésben, 11 évesen a kosárlabdára váltottam: először a bátyám edzésére néztem ki, egyből szerelmes is lettem a sportágba, így mondhatjuk, hogy miatta kezdtem el kosárlabdázni.
- Fiatalkori képzésed során az edzőid mire fektették a legnagyobb hangsúlyt?
Az első és legfontosabb dolog, amire tanítottak az edzőim, az az alázat volt a sportág felé. Az alapvető kosárlabdatudáson felül fontos volt, hogy jó emberek legyünk, hogy jól teljesítsünk az iskolában is, hogy soha ne késsünk az edzésről és hogy soha ne adjuk fel, így építették fel a karakterünket.
- Mely eddigi eredményeidre vagy a legbüszkébb?
Kosárlabda szempontból arra vagyok a legbüszkébb, hogy játszhattam az otthonom egyik legnagyobb klubjánál, a Crvena zvezdánál, ami ma már egy Euroligás klub. Büszke vagyok arra, hogy ilyen tehetséges játékosokkal dolgozhattam együtt, sok közülük válogatott is volt. Sikerült együtt megszerezni velük a szerb kupát is, majd 2012-ben az Euroligába bejutni. Büszke vagyok arra, hogy annak a generációnak a tagja lehettem, aki erre a szintre juttatta fel a csapatot 15 év után, és hogy ennyit tanulhattam a csapattársaimtól és edzőimtől, ők tettek azzá a férfivé, aki ma vagyok.
- Mihez a legnehezebb hozzászokni a légióslét során?
Külföldi játékosként nagy a nyomás rajtunk, hiszen azért hoznak ide minket, hogy el tudjunk dönteni akár meccseket, általában nagy szerepünk van a csapat játékában. Néha nehéz, hogy távol vagyunk a családunktól, de úgy gondolom, ez az amerikaiaknak a legnehezebb. Én még viszonylag szerencsés vagyok, hiszen Szerbia nincs olyan messze Magyarországtól, így gyakran tudok találkozni a családommal.
- Hogyan írnád le a saját játékodat? Miben tudod a leginkább segíteni a csapatodat?
Az én játékom egyszerű: mindig a legjobbat akarom kihozni magamból és a csapattársaimból. Fontosnak tartom, hogy csapatjátékos legyek, hogy fel tudjam tüzelni a társaimat a pályán, és hogy a mutatott játékommal, mentalitásommal és tapasztalatommal vezetni tudjam a csapatot. Nem szeretek veszíteni, mindig győzni szeretnék, és ezért mindent meg is teszek a pályán és azon kívül is. Úgy gondolom, magas játékintelligenciával rendelkezem, ezt igyekszem a lehető legjobban kihasználni és átadni a csapattársaimnak is.
- Milyen rutinjaid vannak, hogyan készülsz fel egy meccsre fizikálisan és mentálisan?
Meccs előtt próbálok a lehető legtöbbet pihenni, megfelelően étkezni és az ellenfélre fókuszálni. Mindig utánajárok az ellenfél csapatnak, videókon próbálom kielemezni a játékosok gyenge pontjait támadásban és védekezésben egyaránt, és eszerint készülni rájuk, természetesen az edzői utasításokat figyelembe véve.
- Hogy érzed, milyen az idei csapatotok? Mik az erősségeitek?
Tavaly nem kezdte jól az idényt a csapat, sok problémával kellett megküzdeniük, de Oliver érkezésével új erőre kaptak, megnyerték a Magyar Kupát, és később a döntőig menetelt az Olaj. Úgy gondolom, idén is jó minőséget képvisel a keretünk, még a 4 légiós szabály behozatalával is, hiszen egy egységet alkot a csapat légiós és magyar mag. Nagy előnyünk a felkészülési időszakunk, hiszen sok fejlődött a csapat fizikálisan és mentálisan ebben az időszakban. Úgy gondolom modern, intenzív kosárlabdát játszunk, ha ehhez tartjuk magunkat és felkészülten, fókuszáltan kosárlabdázunk majd, komoly eredményekre is képes lehet a csapat.
- Mi a véleményed a magyar bajnokságról?
Úgy gondolom, a magyar bajnokság folyamatosan fejlődik, sok remek játékos játszik ebben a ligában, kompetitívek és izgalmasak a mérkőzések. Minden évben minőségi kosárlabdát láthatnak a szurkolók, a liga pedig folyamatosan fejlődik.
- Mivel lennél elégedett a szezon végén?
Nyilvánvalóan a klubnál mindenki örülne egy dobogós helyezésnek a magyar bajnokságban, a nemzetközi bajnokságban pedig annak, ha továbbjutnánk a csoportból. Nem lesz egyszerű dolgunk a nemzetközi porondon, nehéz csoportba kerültünk komoly ellenfelek ellen. Úgy gondolom, még korai a célokról beszélni, mérkőzésről mérkőzésre kell fejlődnünk, de ha mindenképp kellene célt kitűznöm, akkor top 3-as helyezést mondanék a magyar bajnokságban, a FIBA Európa Kupában pedig a továbbjutást.
- Milyen a város, könnyen beilleszkedtél?
Egy év kihagyással – amikor Belgrádban kosaraztam a tavalyi idényben – ez már a negyedik szezonom Szolnokon, így könnyebb dolgom volt hiszen ismertem a várost és az itt élő embereket is régóta, mindig is szerettem itt élni és kosárlabdázni.
- A magyar nyelvvel, hogy boldogulsz?
Mindig próbálok új szavakat tanulni, de be kell hogy valljam, egyáltalán nem egyszerű a nyelv. Persze tudok már szót vagy mondatot, illetve ha valaki lassan beszél magyarul, körülbelül 15%-át már értem annak, amit mond, de a magyar beszédemen még dolgoznom kell.
- Mi a számodra leginkább szembetűnő különbség hazád kultúrája és a magyar kultúra között?
Az emberek hozzánk képest korábban kelnek és fekszenek le, illetve az ételek is kicsit másabbak, mint a mi gasztrokultúránkban, de ezen kívül nem sok különbség van a két nemzet között. Mindkét országot büszke emberek alkotják.
- Mi a tetszik a legjobban a Magyarországban (étel, ital, kultúra, építészet, vidék stb.)?
Magyarország egy gazdag történelemmel rendelkező ország, ez nagyon tetszik. Budapest számomra Európa egyik legszebb városa, gyönyörű építészettel, nagyon szeretek ott időt eltölteni. Ezen felül nagyon tetszik Szeged, Debrecen és nagy általánosságban az ország nyugati része. A helyi éttermek és ételek is nagyon tetszenek még.
- Mivel és kikkel töltöd leginkább a szabadidődet?
Nem sok szabadidőnk van, de amikor van alkalmam, akkor általában hazamegyek Belgrádba a családomhoz és a barátaimhoz, vagy adott esetben elmegyek Budapestre vagy maradok Szolnokon, és a csapattársaimmal illetve a klub dolgozóival töltöm az időmet. Szeretek ilyenkor kint ülni a napsütésben, és kávét inni.
- Nemcsak a magyar, de a légiós játékosok is könnyen a szurkolók kedvenceivé válnak. Mit üzensz nekik, különösen a fiatalabb korosztálynak?
A legfontosabb a türelem, egy csoda sem történt még meg egy nap alatt. Sok munkát kell belefektetniük, és fókuszáltan, profi sportolóhoz méltóan kell viselkedniük. Az őszinte, kemény munka kifizetődik, ha meg akarjuk valósítani az álmainkat.