Éveket töltött a Vasas Akadémia kötelékében, immáron második éve erősíti a pécsieket, így nem ismeretlen hazánk Nadija Smailbegovic számára. Az olimpiát is megjárt szerb hátvéddel folytatjuk légiós interjúink sorozatát.
A sorozat további részei:
Zala Friskovec - Sopron Basket
Bojan Subotic - NHSZ-Szolnoki Olajbányász
Kathryn Westbeld - TARR KSC Szekszárd
- Hány évesen és milyen indíttatásból kezdtél el kosárlabdázni? Volt példaképed?
12 éves voltam, amikor elkezdtem kosárlabdázni. Mindig is az volt az álmom, hogy a sportoljak, ezért amikor megismertem ezt a sportágat, azonnal úgy éreztem, ez a megfelelő sport számomra. Az az érzés, hogy napról napra jobb legyek, olyan motivációt jelentett, amely átsegített a kezdeti éveken. Gyerekként sok példaképem volt a szerb válogatottban, hiszen mindig is olyan országként ismertek minket, ahol fantasztikus sportolók vannak, főleg a női kosárlabdában.
- Fiatalkori képzésed során az edzőid mire fektették a legnagyobb hangsúlyt?
Nagyon sok figyelmet szenteltünk az alapokra. Ha egyvalamit ki kellene emelnem, akkor a fizikalitást mondanám, rengeteget futottunk már kicsi korunkban. Szerencsére a modern kosárlabdában előny, ha egy csapat sok gyorsindítással játszik, így örülök, hogy ezeket az alapokat megkaptam. A későbbiekben még a dobásomra is külön energiát fordítottam, sok-sok egyéni képzéssel.
- Mely eddigi eredményeidre vagy a legbüszkébb?
Egyértelműen arra, hogy ott lehettem a 2024-es párizsi olimpián. Ez egy igazi valóra vált álom számomra, büszke vagyok magamra, hogy bejutottam a szerb válogatott keretébe, és képviselhettem hazámat a legnagyobb versenyen.
- Mihez a legnehezebb hozzászokni a légióslét során?
Ami legelőször eszembe jutott, az természetesen a kultúra és a nyelv. Sokszor adódott problémám, hogy nem tudtam úgy megértetni magam, ahogy szerettem volna. Viszont ahogy teltek az évek, a csapattársaim is megértőbbek és nyitottabbak lettek, ami nagyon sokat segített.
- Hogyan írnád le a saját játékodat? Miben tudod a leginkább segíteni a csapatodat?
Először mindenképpen a védekezést emelném ki, és azon belül az agresszivitásom. Ebből pedig önbizalmat merítve próbálok a dobásommal, és betöréseimmel segíteni. Úgy gondolom, a pályán kívül is segítem a csapatot, akár egy viccel, vagy beszélgetésekkel.
- Milyen rutinjaid vannak, hogyan készülsz fel egy meccsre fizikálisan és mentálisan?
Meccsnapon általában van egy dobóedzésünk, utána közösen ebédelünk, természetesen ezt követi egy kis pihenés, ebben a pár órában szeretek könyvet olvasni, vagy csak kikapcsolni. Amint ennek vége, maximálisan készülök fejben is a mérkőzésre. Általában egy kávé mellett szoktam a taktikát átnézni, s egy kis zene mellett hangolódni mentálisan. Fizikálisan pedig próbálok pihenni, hogy utána a mérkőzésen maximális erőmmel tudjam segíteni a csapatot.
- Hogy érzed, milyen az idei csapatotok? Mik az erősségeitek?
Úgy gondolom, egy fiatal csapat vagyunk, tele energiával. Szerencsére vezetőedzőnk is a gyors játékot kéri tőlünk, amihez szerintem gyorsan hozzászoktunk. Mindenképp megemlíteném azt, hogy nagyon agresszívak vagyunk védekezésben, és már az alapozáskor is éreztem, hogy nagyon nagy hangsúlyt fektettünk az alapok lerakására. Ez az agresszivitás természetesen nagyon nagy fegyver a mai modern kosárlabdában, úgy gondolom az évek alatt ebbe az irányba indult el a női sport.
- Mi a véleményed a magyar bajnokságról?
A magyar bajnokság Európa egyik legerősebb bajnoksága. Nagyon sok nagyszerű játékos megfordult már Magyarországon. Úgy gondolom, a színvonal nagyon jó, sok az erős és egymással versengő csapat, ezáltal mindenki ösztönözve van a minél jobb játékra és a fejlődésre.
- Mivel lennél elégedett a szezon végén?
Szeretném, ha jobb helyezést érnénk el, mint tavaly, mind az Európa Kupában, mind a bajnokságban. Abszolút reálisnak gondolom ezt az idei csapattal. Szeretnénk meglepetéseket okozni a szurkolóinknak, ezalatt értem a bravúrgyőzelmeket, és szeretnénk ha ezáltal minél többen látogatnának ki a sportcsarnokba mérkőzésről mérkőzésre.
- Milyen a város, könnyen beilleszkedtél?
A város gyönyörű, és már egy szezon után azt mondhatom, hogy a saját városomban érzem magam. Kicsi, de lelke van, benne sok szeretetteljes emberrel és diákkal. A budapesti élet után sokkal nyugodtabb és könnyebb az élet. Nem volt nagy kihívás, amikor be kellett illeszkednem.
- A magyar nyelvvel, hogy boldogulsz?
Jól, sokat megértek de nagyon nehéz amikor beszélni kell. A magyar nyelv az egyik legnehezebb.
- Mi a számodra leginkább szembetűnő különbség hazád kultúrája és a magyar kultúra között?
Mindenképpen a nyelvet emelném ki, úgy gondolom, habár vannak szavak amik hasonlóak, de két nehéz nyelvről beszélünk. A kultúrát tekintve talán az ételeket mondanám, természetesen nagyon szeretem a magyar konyhát, de néha hiányoznak az otthoni ízek is.
- Mi a tetszik a legjobban a Magyarországban (étel, ital, kultúra, építészet, vidék stb.)?
Mivel Budapesten kezdtem el a profi kosárlabdapályafutásomat, ezért egyből szembetűnt az építészet szépsége. Édesapám mérnök, így mikor meglátogatnak, sokszor beszélünk az épületek látványosságairól. Természetesen nem hagyhatom ki, hogy egyből megszerettem a magyar konyhát, kedvenceim közé tartozik a lángos és a kürtőskalács.
- Mivel és kikkel töltöd leginkább a szabadidődet?
Légiósként nehéz a beilleszkedés, és megtalálni a közeli barátokat. Szerencsére ahol játszottam, mindig aranyosak voltak hozzám és befogadóak. A mostani csapatból talán Kiss Angit emelném ki, szomszédok vagyunk, így sokszor segítünk a másiknak, akár ha csak egy kis beszélgetésre van szüksége a másiknak, vagy egy fuvarra valahová. Örülök, hogy a csapattal is sokszor bandázunk, nagyon jól érzem magam!
- Nemcsak a magyar, de a légiós játékosok is könnyen a szurkolók kedvenceivé válnak. Mit üzensz nekik, különösen a fiatalabb korosztálynak?
Először is, hogy köszönjük nekik, szurkolóknak! Mindig a csapat mögött állnak, ami hatalmas pluszt szokott jelenteni. A játékunkkal fő célunk, hogy minél több szurkolóval szerettesük meg a kosárlabdát. Tudjuk, hogy szívüket beleteszik mindig minden mérkőzésen, és mi ezt maximálisan próbáljuk viszonozni. A fiatalabb korosztálynak talán azt üzenném, hogy mindig azt csinálják, amit szeretnének, és ha kitűztek maguk elé egy célt, azt soha ne adják fel!
