Mint ismert, U16-os fiú válogatottunk elvesztette első három mérkőzését a korosztályos B divíziós Európa-bajnokságon - a mieink Svájctól (77-69), Portugáliától (76-85) és Belgiumtól (84-57) kaptak ki. A három találkozót követően Faragó Péter szövetségi edző értékelt.
"Svájc ellen az első félidőben nagyon jól játszottunk. A harmadik negyedet is nagy lendülettel és pontosan kezdtük, majd érthetetlen megtorpanásunk után, védekezésbeli fegyelmezetlenségek miatt Svájc egyenlített. Harminc pontot kaptunk eladott labdák utáni ziccerekből, és a negyedik negyed kulcs pillanataiban a lepattanókat sem tudtuk leszedni létszámfölényből. Visszanézve a meccset, sajnos a bravúr első félidőnk színvonalát egyszerűen nem tudtuk tartani a második félidőre, ahol még a dobószázalékunk is jelentősen leromlott.
Portugália egyértelműen harcosan kezdte a meccset. A probléma az volt, hogy mi is jól kezdtünk, de demoralizáló ziccereket kaptunk, és ez semlegesítette a kezdésünket. A meccs harmadik negyedében taktikát váltottunk, és egy nagy rohanással 13 pontos hátrányunkból 7 pontos előnyt kovácsoltunk. Ebbe a gárdába meccsen belül megint bele kellett cserélni, mert elfáradtak a nagy fordításba. Ezután sajnos az előző mérkőzéshez hasonlóan nem sikerült magas színvonalon tovább játszani. Éppen a portugáliai felkészülési tornán mondtam el, hogy a 2009-es fiatalok nem vakáción vannak, és ennek megfelelően játsszanak. Örömhír, hogy a 2009 visszajött a vakációról, és nagyszerűen játszik. Viszont mire a 2009 visszajött a vakációról, addigra a 2008 egy része ment szabadságra. Remélem, hogy össze tudjuk hozni a fontos meccsekre ezt az időzítést.
Belgium egy teljesen más kávéház volt, mint mi, ez már az eredményeikből látszott. A divíziós szintű játékot mutattak olyan labdás védekezéssel és rotációval, ami nem feküdt nekünk. Ahogy az lenni szokott, ilyen esetben a kreatív játékosok jobban érvényesülnek, és akik nagyon katonás rendszerhez szoktak, és sablonok szerint játszanak, azt kicsit könnyebben és gyorsabban olvassák. Így mikor a védekezésváltásaink bejöttek, megszereztük a lepattanót, valaki ügyesen előnyt csinált, majd abból olvastuk a belga védelmet, ahogy tanultuk, akkor feljöttünk 12 pontra, és nagyon szépen játszottunk. Voltak kifejezetten jó periódusaink is a meccsen. Igyekeztünk mindenkinek játéklehetőséget adni, hogy a számunkra fontos utolsó csoportmeccsre mindenki érezze a saját fontosságát a csapatban, mert kelleni fog a játéka.
A három meccsről összességében leszűrhető három dolog. Az egyik, hogy messze a legerősebb csoportba kerültünk az egész tornán. A második dolog, hogy világmegváltó tervekkel meg elképzelésekkel érkeztünk ide. Villámgyorsan szembejött velünk a realitás, hogy milyen játékosok és csapatok futkosnak itt velünk szemben, és akkor azokhoz képest én, mint játékos, mit tudok hét meccsen keresztül nyújtani. Pár játékos önbizalma nagyon lement ezen a három mérkőzésen, egész egyszerűen azért, mert lassan megy az alkalmazkodás. Ezen igyekszünk javítani és összefogni, hogy a nagy teljesítménykényszer helyett mindenki azt csinálja, amit tud, és ebben eredményes is legyen. Lassan meg kell érteni, hogy egy bizonyos ideig tudunk nagyon jól játszani, de meccseket nyerni legalább 8-9 ember együttes jó vagy legalább átlagon felüli játékával lehet, és nekünk pár kiemelkedő egyéni teljesítmény is kell. A harmadik leszűrhető dolog, hogy a három találkozó végére az eddigi csapathierarchia átrendeződött, és kialakult egy új, ami főleg a teljesítménynek szól. Nekem is érdekes lesz látni, hogy hogyan alkalmazkodunk.
Ha jól számolom, a körbeverés miatt legalább 7 ponttal kell megvernünk Boszniát, hogy előzzük őket. Ez nagy falat lesz, de úgy vagyok vele, hogy benne van a játékunkba, hogy megverjük őket, ha pedig ez benne van, akkor az is, hogy akár ekkora különbséggel is. Amennyiben fegyelmezettek vagyunk védekezésben, és gyorsak és okosak támadásban, akkor a csapat fogja kontrollálni a meccset, hiszen megmutatta ezelőtt is, hogy ezt tudja. A szívünk a helyén lesz, ezt biztosan tudom, mindent meg fogunk tenni. Mi edzők pedig annak érdekében próbálunk tenni, hogy ez a mindent megteszünk duma ne görcs, nagy küzdés meg szenvedés legyen, hanem koncentrált, magas intenzitású és az akaratunkat és taktikánkat a másikra erőltető, mégis élvezhető játék. Amikor ezek megvannak, akkor remélhetőleg kevesebb technikai hibával és jobb döntésekkel győzelmet aratunk. Nagy feladat és kihívás következik számunkra."
Fotó - fiba.basketball