Könnyen beilleszkedett a csapatba, hamar megszerette a várost a Kecskeméten pattogató Greg Lee. Vele folytatjuk légiós interjú-sorozatunkat.
A sorozat további részei:
Zala Friskovec - Sopron Basket
Bojan Subotic - NHSZ-Szolnoki Olajbányász
Kathryn Westbeld - TARR KSC Szekszárd
Nadija Smailbegovic - NKA Universitas Pécs
- Hány évesen és milyen indíttatásból kezdtél el kosárlabdázni? Volt példaképed?
Az Illinois állambeli Rockville-ben nőttem fel. Két fiú és két lány testvérem van, öten vagyunk összesen. Egyedül én vagyok a családban, aki élsportoló lett közülünk. A sport mindig is közel állt hozzám, kicsit kipróbáltam magam az amerikai fociban, de a kosárlabda volt mindig is az örök szerelem. Négyéves koromtól kezdve nagyapám egyengette a pályafutásom, rengeteget tanultam tőle, sokat köszönhetek neki. Akkor még úgy tűnt, hogy nem leszek ilyen magas (Greg 205 cm – a szerk.), és arra tanított, hogyan kezeljem jól a labdát, hogyan dobjak, és ezek az alapok rengeteget számítottak abban, hogy az egyetemen az első divízióban játszhattam, most pedig profi játékos lehetek.
- Fiatalkori képzésed során az edzőid mire fektették a legnagyobb hangsúlyt?
Leginkább a labdakezelésre fordították a hangsúlyt, és a technikai alapok elsajátítására.
- Mely eddigi eredményeidre vagy a legbüszkébb?
Én vagyok az első a családomban, aki egyetemet végzett. Erre vagyok a legbüszkébb.
- Mihez a legnehezebb hozzászokni a légióslét során?
Biztosan mondhatom – és valószínűleg nem csak én vagyok így vele -, hogy a családodtól, barátaidtól való távollét a legnehezebb dolog a légióslét során.
- Hogyan írnád le a saját játékodat? Miben tudod a leginkább segíteni a csapatodat?
Úgy érzem, sokat tehetek a pályán azért, hogy segítsem a csapatomat. A lepattanózástól a gólszerzésen át védekezésig. Igyekszem minél jobban kihasználni a testi adottságaimat.
- Milyen rutinjaid vannak, hogyan készülsz fel egy meccsre fizikálisan és mentálisan?
A meccsek előtt mindig zenét hallgatok. Reggel jóízűen megreggelizem, és szoktam relaxációs időt, alvási időt is beiktatni a meccsnapokon.
- Hogy érzed, milyen az idei csapatotok? Mik az erősségeitek?
Fiatal csapatunk vagyunk, amely hétről hétre együtt fejlődik. A legfőbb erősségünk szerintem a remek csapatszellem. Küzdünk a végsőkig egymásért, a csapat az első, nem az egyéni mutatók. Edzőnk, Ivkovic Stojan kiváló szakember, mindig jól felkészít minket. Állíthatom, hogy a legfelkészültebb tréner eddig, akivel eddig Európában dolgoztam.
- Mi a véleményed a magyar bajnokságról?
Azt gondolom, hogy sokkal többet számít itt a kosárlabda IQ, a csapatjáték, és picit fizikálisabb is, több a test test elleni kontakt. Amerikában a középiskolában, és az egyetemen is az izolációs játékok, az egyéni képességek kibontakozása volt inkább jellemző.
- Mivel lennél elégedett a szezon végén?
Ha ki tudnánk harcolni a rájátszást.
- Milyen a város, könnyen beilleszkedtél?
Szeretem Kecskemétet, mert nyugodt, de mégis megtalálsz mindent, ami a nagyvárosi élethez kell. Könnyen ment a beilleszkedés, köszönhetően a csapattársaknak és a klub alkamazottjainak.
- A magyar nyelvvel, hogy boldogulsz?
Nagyon nehéz, de szerencsére a csapaton belül mindenki tökéletesen beszél angolul, így a kommunikáció gördülékeny.
- Mi a számodra leginkább szembetűnő különbség hazád kultúrája és a magyar kultúra között?
Úgy érzem, hogy a magyar kultúra inkább a „régi iskolát képviseli”. Sokkal inkább a tradicionális dolgokra támaszkodnak. Az amerikai modernebb, de a kettő együtt jól megfér szerintem.
- Mi a tetszik a legjobban a Magyarországban (étel, ital, kultúra, építészet, vidék stb.)?
A magyar jellegzetes ételek közül még nem sikerült kipróbálnom sok mindent, de az éttermek kiválóak, jó az ízvilág, ahogyan főznek. Kecskeméten is vannak gyönyörű épületek, a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház és a Városháza is csodálatos. Budapesten jártam még többet, magával ragadó a magyar főváros a Dunával együtt.
- Mivel és kikkel töltöd leginkább a szabadidődet?
Az edzések és meccsek között nincs sok időm, de ha tehetem, akkor PS5-ön játszom, az új Call of Duty most a kedvencem.
- Nemcsak a magyar, de a légiós játékosok is könnyen a szurkolók kedvenceivé válnak. Mit üzensz nekik, különösen a fiatalabb korosztálynak?
Nagyon jó a kapcsolatom a fiatalokkal a klubon belül, és az is tetszik, hogy a kecskeméti akadémiáról is többen látogatják a felnőttek edzéseit, meccseit. A legfontosabb üzenetem, hogy sose adják fel az álmaikat, a végsőkig tartsanak ki mellettük, és dolgozzanak érte, mert az életben a kemény munka mindig kifizetődik.